Jelentem: allergiás vagyok. Viszont az allergia okát egészen máshol kell keresni, mint hitte bárki is. Anyuék végig arra tippeltek, hogy a füst miatta betegeskedek, lassan kezdtem én magam is elhinni...aztán tegnap voltam a fül-orr gégészeten az eredményeimért, és a papírok másról tanúskodtak. Be kell valljam, hogy izgultam - mert ha kiderült volna, hogy nem mehetek füstös helyekre (egyenlő a szórakozóhelyekkel körülbelül) akkor azért kicsit kellemetlenül éreztem volna magam. Mármint nem tudok elmenni többet a barátaimmal szórakozni, maximum szűk körben házilag, ahol viszont nem ismerek meg új arcokat és lényegében kimaradok mindenből. Pontosítok: nagyon szomorú lettem volna.
Lényeg a lényeg: minden betegségem és gondom oka itthon kereshető, a saját tulajdon otthonomban. Nem másra vagyok allergiás, mint arra a penészgombára, ami a szobanövények virágföldjének tetején található meg. Ráadásul egy héten nem egyszer vagy kétszer vagyok itthon, mint a füstben, hanem gyakorlatilag itt töltöm a legtöbb időmet. És aki volt már nálunk, az tudja, hogy a lakásunk elég "zöldövezet", teli van szobanövényekkel. Amúgy négyből háromféle penészgombára vagyok még érzékeny, de szerintem nem fenyeget az a veszély, hogy a megpenészedett kenyeret megegyem. Egyrészt mert undorító, másrészt mert...öhm, csak simán undorító. :D
A mai napom amúgy maga volt a förtelem. Reggel elaludtam, 7:10-kor keltem, de harminc után már el is indultam, futottam, mindenkit fellöktem aki a gimnázium és az otthonom közt ténfergett; ugyanis a Hosszúné tanárnővel volt bioszunk. Ő viszont mindig (minden körülmények között - kackac) írat a későkkel, és én nagyon nem akartam írni, mert nem is voltam az előző órán, meg nem is reggeliztem még, alig fél órája keltem fel, meg úgy amúgy is na. A tököm ki volt ezzel a reggellel. :D Órakezdésre beértem, de így is írtam, a válaszom a feladatokra annyi volt, hogy "Nem is hallottam még ezekről a fogalmakról. :)" Remélem azért a kedvességre jár egy-két pont! Tegnap este tudtam meg a mai töri dolgozatot is, de a hidegháborúból írtunk, szóval sima ügy. De alig vártam, hogy hazaérjek, mert most a héten hisztis vagyok és csak akartam egy kis One Tree Hill-t nézni. Aztán néztem Gossip Girlt is, és igen, egy nap végre nem tanultam! És még élveztem is. :)
A délután, no meg az este pedig hihetetlenül boldoggá tett, és érzem, hogy most vagyok elememben. Visszatért az igazi Cinti, nem csak árnyéka vagyok önmagamnak végre! Végre végre végre! Most tényleg boldog vagyok, de lekopogom... :)
Ezért szombaton csajos ünneplés lesz. Kiöltözünk, hihetetlenül kicsípjük magunkat és megünnepeljük, hogy vége mindennek. Vége a szomorkodásnak, vége az egészségem miatti aggódásnak, vége az antibiotikum kúrának és legfőképp vége a hétnek. A hétnek, amin győzelmet arattam az ösztöneim felett és képes voltam mosolyogva integetni valakinek, aki könnyeket csalt az arcomra nemrég. Most úgy érzem, van mit megünnepelni. :)
Utolsó kommentek