Épphogy vége lett az érettségiszezonnak, de mi máris belevetettük magunkat az élet sűrűjébe. Múlt héten kedden egyszer s mindenkorra lezártuk a gimnáziumi életet, csütörtökön már az Orfűre tartó járaton (és Trabanton) találtuk magunkat. Három nap tömény lazulás vette kezdetét, néha talán túlságosan elengedtük magunkat. Az első nap legemlékezetesebb dolga az a hatalmasan nagy esésem volt egy sátor feszítő zsinegében, de hát így jár az ember, ha sötétben és esőben futkározik a sátrak között...Nem is én lennék! Amúgy nekem teljesen bejön ez a sátrazó vámpír életmód, (nappal alszunk, éjjel mókázunk) ha tehetném folytatnám egész nyáron. Utolsó nap a Lisicza Borház alkalmi pultosai lettünk a borsétányon, ingyen kaptuk a bort, és megtanultunk elkészíteni olyan borkoktélokat, amiket akkor hallottam először. (Ráadásul nem voltunk már a helyzet magaslatán.) Másnap hazajönni busszal igen kellemetlen volt, bár gyanítom lényegtelen, hogy kocsival vagy busszal jöttünk...
Azért jó volt végre egy rendeset aludni itthon, a saját ágyikómban. Hétfőn vegetálás volt, kedden pedig részt vettem egy koordinátori tréningen. A VOLT idén számomra elmarad, pedig megvolt a lehetőség, hogy menjek, de hát mit tehet az ember, ha szemmel kell tartania a Facebook profilját? ;) Amúgy arra jöttem rá, hogy megtörtént, ami megtörtént: igen, szétküldtek egy olyan beszélgetést, amit nem kellett volna. Az ember dühében sok mindent mond, a legtöbbet ezek közül még csak nem is gondolja komolyan. És az sem mellékes, hogy a Dórinak minden joga megvolt, hogy dühös legyen...Mert megtudott pár érdekes dolgot, és baj vagy nem baj, az első mindig a család lesz neki. Sajnálom, hogy így végződött a dolog, de továbbra is fenntartom a véleményem, mi szerint a kommunikációval mindent meg lehet oldani. De ez van, ami megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni... :)
Most viszont itt egy kis emlék: Fishing on Orfúúúú. Pápá!
Utolsó kommentek