Gondolom feltűnt, hogy nem igazán írok mostanság ide. Ennek oka is van, mégpedig az, hogy elköltöztettem gondolataimat egy új helyre és ott folytatom a blogolást. Azt a múltat pedig, ami ehhez a bloghoz fűződik lezártam, mindennel együtt. Azokkal a barátságokkal együtt amiket tönkretettem vagy így vagy úgy, az örömmel és a bánattal együtt...egyszóval, annak a korszaknak vége. :)
Ma két éves a blog, boldog szülinapot neki. Köszönet mindenkinek aki olvassa és tetszik neki, külön köszönet azoknak, akik a nemtetszés ellenére is kitartanak. Ezer csók!
Ma egy csodálatos napot tölthettünk el a Dórival a Volán távolsági járatainak támogatásával Székesfehérváron. Ezúton is ezer hála! :D Tegnap félretettük neten a jegyeket a mai 13 órai Harry Potter befejező részére, így ma már negyed órával a vetítés kezdete előtt izgatottan ültünk a helyünkön. Mivel azok táborát erősítem, akik olvasták a könyveket, izgatottan vártam, mert nem akartam, hogy elrontsák. Nagyon nem! Nem is okoztak csalódást, mert mindent imádtam ebben a filmben. Biztos vagyok benne, hogy megnézem még párszor! :D
10 év zárult le, és gyanítom, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek a Harry Potter szereplői mindig, örökkön-örökké a Harry Potter szereplői maradnak. :)
Lassan 1 hónapja jelentkeztem utoljára, de be kell vallanom, hogy nagyon sokszor le akartam ülni írni. Szükségem lett volna arra, hogy azt a nagyon sok dolgot kiírhassam magamból, mégsem tettem, mert nem akartam meggondolatlanul dobálózni a szavakkal. No meg aztán elég rendesen elkaptuk a nyár ízét, mindig van valami program...:)
Közben rákattintottam a blogra: te jóóó ég, Fishing után írtam egyet, azóta semmit! Esküszöm magamnak, az idő csak úgy elrepült. És hogy mi is történt azóta?
Minden és semmi.
Hétfőnként este 7-kor összegyűlünk a lányokkal, hogy megnézzük az előző este Amerikában adott vadi új True Blood részt, jelenleg az ötödiknél tartunk. Meg kell, hogy mondjam, nekem eddig ez a negyedik évad jobban tetszik, mint az egész harmadik együttvéve, talán ez köszönhető annak is, hogy Eric milyen édes. ;) Viszont nem szeretnék spoilerezni azoknak, akik esetleg még nem nézik, vagy nem tartanak az új évadnál, úgyhogy számon lakat! Amúgy (főleg ebben az esős időben) One Tree Hillt nézek egyfolytában, épp tegnap kezdtem a hetedik évadot. Nekem amúgy Tree Hill jobban tetszett, amíg Peyton Sawyer és Lucas Scott is ott élt...:(
Esténként - ami legtöbbször hajnalba átcsapó OMV-s ücsérgés lett - sörözgettünk és waterfalloztunk a fiúkkal-lányokkal...úgyhogy igen, kicsit ment a züllés.
14-én kezdődött a szokásos nyaralásunk a lányokkal Tamásiban, idén a Gyuszával kiegészülve. Annak ellenére, hogy mennyire nehezen jött össze az egész, hogy induláskor leszakadt az egyik kocsi alja és hogy nekünk alapban nem volt fuvarunk... (Végül persze a Gyusza szerzett - innen is köszi.) Szóval minden nehezítő körülmény ellenére jó volt. Idén elértük a buszt is Siófokra, úgyhogy kezdetét vette a maratoni parti a 05:45-ös délutáni (utolsó) járattól egészen a hajnali 6:10-es (legelső) járatig. Az idő viszont csak repült, gondolom ezen a Long Island is némileg segített...Encivel kijátszottuk magunkat táncgépen, ő pedig - mily meglepő?! - Guitar Heron. Viszont most nem történt semmi baj. :D Többet sajnos nem árulhatok el - ami Siófokon történik, az ott is marad...
Júliusban ráakadtam a kedvenc tévécsatornámra is, ami azért meglepő, mert nem szoktam tévét nézni. Egyrészt, mert nincs semmi a kínálatban, amit néznék, másrészt pedig egyszerűen nincs kedvem leülni és keresni, hátha mégis van. Ám mégis van egy csatorna, amit imádok, és csak beállítom a műsorfelvételt (kis reklám: köszönöm a T-home-nak) és másnap vagy amikor kedvem van megnézem. Ez pedig nem más, mint az Investigation Discovery. Komolyan mondom, előző életemben bűnügyi nyomozó voltam, mert odavagyok az ilyen műsorokért. Tanulságosak, de ugyanakkor elképesztőek is. Durva belegondolni, hogy miféle bűntényeket, kegyetlenségeket képesek az emberek elkövetni. Majd még jelentkezem, addig viszont itt van az ID egyik műsorának a reklámzenéje, és imádom!
Épphogy vége lett az érettségiszezonnak, de mi máris belevetettük magunkat az élet sűrűjébe. Múlt héten kedden egyszer s mindenkorra lezártuk a gimnáziumi életet, csütörtökön már az Orfűre tartó járaton (és Trabanton) találtuk magunkat. Három nap tömény lazulás vette kezdetét, néha talán túlságosan elengedtük magunkat. Az első nap legemlékezetesebb dolga az a hatalmasan nagy esésem volt egy sátor feszítő zsinegében, de hát így jár az ember, ha sötétben és esőben futkározik a sátrak között...Nem is én lennék! Amúgy nekem teljesen bejön ez a sátrazó vámpír életmód, (nappal alszunk, éjjel mókázunk) ha tehetném folytatnám egész nyáron. Utolsó nap a Lisicza Borház alkalmi pultosai lettünk a borsétányon, ingyen kaptuk a bort, és megtanultunk elkészíteni olyan borkoktélokat, amiket akkor hallottam először. (Ráadásul nem voltunk már a helyzet magaslatán.) Másnap hazajönni busszal igen kellemetlen volt, bár gyanítom lényegtelen, hogy kocsival vagy busszal jöttünk...
Azért jó volt végre egy rendeset aludni itthon, a saját ágyikómban. Hétfőn vegetálás volt, kedden pedig részt vettem egy koordinátori tréningen. A VOLT idén számomra elmarad, pedig megvolt a lehetőség, hogy menjek, de hát mit tehet az ember, ha szemmel kell tartania a Facebook profilját? ;) Amúgy arra jöttem rá, hogy megtörtént, ami megtörtént: igen, szétküldtek egy olyan beszélgetést, amit nem kellett volna. Az ember dühében sok mindent mond, a legtöbbet ezek közül még csak nem is gondolja komolyan. És az sem mellékes, hogy a Dórinak minden joga megvolt, hogy dühös legyen...Mert megtudott pár érdekes dolgot, és baj vagy nem baj, az első mindig a család lesz neki. Sajnálom, hogy így végződött a dolog, de továbbra is fenntartom a véleményem, mi szerint a kommunikációval mindent meg lehet oldani. De ez van, ami megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni... :)
Most viszont itt egy kis emlék: Fishing on Orfúúúú. Pápá!
14-én kezdődött a szokásos nyaralásunk a lányokkal Tamásiban, idén a Gyuszával kiegészülve. Annak ellenére, hogy mennyire nehezen jött össze az egész, hogy induláskor leszakadt az egyik kocsi alja és hogy nekünk alapban nem volt fuvarunk... (Végül persze a Gyusza szerzett - innen is köszi.) Szóval minden nehezítő körülmény ellenére jó volt. Idén elértük a buszt is Siófokra, úgyhogy kezdetét vette a maratoni parti a 05:45-ös délutáni (utolsó) járattól egészen a hajnali 6:10-es (legelső) járatig. Az idő viszont csak repült, gondolom ezen a Long Island is némileg segített...Encivel kijátszottuk magunkat táncgépen, ő pedig - mily meglepő?! - Guitar Heron. Viszont most nem történt semmi baj. :D Többet sajnos nem árulhatok el - ami Siófokon történik, az ott is marad...
Utolsó kommentek