Lassan 1 hónapja jelentkeztem utoljára, de be kell vallanom, hogy nagyon sokszor le akartam ülni írni. Szükségem lett volna arra, hogy azt a nagyon sok dolgot kiírhassam magamból, mégsem tettem, mert nem akartam meggondolatlanul dobálózni a szavakkal. No meg aztán elég rendesen elkaptuk a nyár ízét, mindig van valami program...:)
Közben rákattintottam a blogra: te jóóó ég, Fishing után írtam egyet, azóta semmit! Esküszöm magamnak, az idő csak úgy elrepült. És hogy mi is történt azóta?
Minden és semmi.
Hétfőnként este 7-kor összegyűlünk a lányokkal, hogy megnézzük az előző este Amerikában adott vadi új True Blood részt, jelenleg az ötödiknél tartunk. Meg kell, hogy mondjam, nekem eddig ez a negyedik évad jobban tetszik, mint az egész harmadik együttvéve, talán ez köszönhető annak is, hogy Eric milyen édes. ;) Viszont nem szeretnék spoilerezni azoknak, akik esetleg még nem nézik, vagy nem tartanak az új évadnál, úgyhogy számon lakat! Amúgy (főleg ebben az esős időben) One Tree Hillt nézek egyfolytában, épp tegnap kezdtem a hetedik évadot. Nekem amúgy Tree Hill jobban tetszett, amíg Peyton Sawyer és Lucas Scott is ott élt...:(
Esténként - ami legtöbbször hajnalba átcsapó OMV-s ücsérgés lett - sörözgettünk és waterfalloztunk a fiúkkal-lányokkal...úgyhogy igen, kicsit ment a züllés.
14-én kezdődött a szokásos nyaralásunk a lányokkal Tamásiban, idén a Gyuszával kiegészülve. Annak ellenére, hogy mennyire nehezen jött össze az egész, hogy induláskor leszakadt az egyik kocsi alja és hogy nekünk alapban nem volt fuvarunk... (Végül persze a Gyusza szerzett - innen is köszi.) Szóval minden nehezítő körülmény ellenére jó volt. Idén elértük a buszt is Siófokra, úgyhogy kezdetét vette a maratoni parti a 05:45-ös délutáni (utolsó) járattól egészen a hajnali 6:10-es (legelső) járatig. Az idő viszont csak repült, gondolom ezen a Long Island is némileg segített...Encivel kijátszottuk magunkat táncgépen, ő pedig - mily meglepő?! - Guitar Heron. Viszont most nem történt semmi baj. :D Többet sajnos nem árulhatok el - ami Siófokon történik, az ott is marad...
Júliusban ráakadtam a kedvenc tévécsatornámra is, ami azért meglepő, mert nem szoktam tévét nézni. Egyrészt, mert nincs semmi a kínálatban, amit néznék, másrészt pedig egyszerűen nincs kedvem leülni és keresni, hátha mégis van. Ám mégis van egy csatorna, amit imádok, és csak beállítom a műsorfelvételt (kis reklám: köszönöm a T-home-nak) és másnap vagy amikor kedvem van megnézem. Ez pedig nem más, mint az Investigation Discovery. Komolyan mondom, előző életemben bűnügyi nyomozó voltam, mert odavagyok az ilyen műsorokért. Tanulságosak, de ugyanakkor elképesztőek is. Durva belegondolni, hogy miféle bűntényeket, kegyetlenségeket képesek az emberek elkövetni. Majd még jelentkezem, addig viszont itt van az ID egyik műsorának a reklámzenéje, és imádom!
Utolsó kommentek