Legutoljára február 23-án posztoltam valami érdekeset/kevésbé érdekeset, mert ugye kinek a pap, kinek a papné. Azóta túl sok változás nem történt az életemben, lázasan tanulom a történelmet és gyakorlom az angolt, szóval félő, hogy a végén angolul beszélek majd a történelemről. Múlt héten pedig kézbe kaptuk a várva várt (?) tablóképeinket, és tegnap végül én is rászántam magam a feldarabolásukra, hogy aztán osztogassam boldogan a társaságnak. Holnap megint kell rendelnem egy adagot, mert kicsit elszámoltam magam. Ami abból marad, azt majd szétosztom a rászorulóknak Bongóban! :D
A hétvégét apumnál töltöttem csendben és a virtuális valóságtól messze, szombaton tiszteletemet tettem kedves kisvárosunk legpatinásabb szórakozóhelyén, de csak miután a Tekézőben megünnepeltük a mi Klaudiánk 21. születésnapját. Volt Oscar-díj átadás, kajálás, csináltam fényt, itattam a társaságot, bár nem kellett sokat győzködni senkit se. Legújabb szokásomhoz híven Bongóban csak vizet ittam, de ezen már meg se lepődnek a bajtársak. Volt némi karaoke is részünkről, mert miért ne. Nincs jó hangunk, de legalább büszkén vállaljuk a rosszat! :D
A hetem fénypontja valószínűleg a tegnapi matek óra, amikor is nemes egyszerűséggel kiesett a kontaktlencse a szememből. A nagy szélfúvás közepette ugyanis kiszáradt és önálló életre vágyott - a kezemen. A helyzet menthetetlen volt sajnos, szomorú búcsút váltottunk a mosdóban majd egy laza csuklómozdulattal a kukába vetettem. Jövő héten lett volna lencseváltás, de annyi baj legyen. Most viszont még nincs lencsém, de remélem csütörtökön megkapok valami próbalencsét az optikában. Majd rebegtetem a pilláimat. :)
Az elmúlt időszakban egyébként megpróbáltam én lenni a "jó arc", a "jó kislány"; de a visszajelzések azt mutatják, hogy maradjak az, aki leginkább vagyok. Megkaptam a lecseszést e-mailben; (hova fajul a világ - szemtől szemben legyél majd ekkora önbizalommal bunkókám) ami szerint én kevertem valamit az ő (hímnemű) háta mögött. Hogy mit, az nekem is rejtély, de gondolom élőszóban majd inába száll a bátorságod, és a könnyebb, azaz a puncsolós utat választod majd - mindezt feltételes módban, mert egy húzásod maradt, ha azt eljátszod kő kövön nem marad. Legszívesebben hozzátenném, hogy köcsög vagy: egyrészt mert nem is ismerjük egymást, másrészt mert leribancoztál a cipőm miatt. (Mennyire primitív szerinted?!) Tudod mit? Köcsög vagy, amiért ilyet mondtál. Utánam a vízözön! Komolyan mondom, nagyon régen voltam annyira mérges, mint tegnap este. Ma jött a ráadás, megint fekete bárány vagyok, de lassan fel sem veszem. Egyre jobban foglalkoztat, hogy nem tanulok tovább idén szeptembertől, hanem nyár végén elmegyek jó messzire innen dolgozni fél évre, vagy egyre. De majd meglátjuk mit tartogat a jövő. :)
Utolsó kommentek