Nos visszatértem. Bár a hétvége után kétséges volt...Kicsit rosszabbul/jobban sikerült, mint vártam. De erről egy szót se többet!
Sikerült mindent megtanulni, amit akartam, a legfontosabb lecke azonban egyáltalán nem az iskolához köthető. Úgy látszik, a január számomra a csalódásokról szól. Már egy ideje sejtettem a dolgot, de csak nem publikusan, azaz a naplómba írtam a dologról. Igazából nem is mondok semmit. Csalódtam benned. Vagy talán nem is. Nem tudom mit mondjak. Egyszerűen csak nem tudok veled mit kezdeni és ez idegesít. De nyilván ez a helyzet neked tökéletes, hisz ezt akartad. És igen, tényleg önző vagy, bár nem annyira, mint ahogy mondtad. Mindenesetre az nem érdekel, más mit akar. Kérdezel, de nem hallgatsz meg. Nézel, de nem látsz. Kezdem úgy gondolni, hogy te sem vagy más. És ez bizony...
...marha rossz érzés.
Valószínűleg ezt nem is fogod olvasni. Talán nem is baj. Talán nem is érdekel téged. Talán már engem se. Talán téged sose érdekelt, az, ami vagyok. Önmagam. Sajnos pont arra vagyok nagyon érzékeny, amit művelsz. Legalább őszinte lennél. :)
Cintijjja
Utolsó kommentek