Július 9., péntek
Ismételten a hotelben reggeliztünk egy kiadósat, majd utána kezdetét vette az utazás. Egyetlen célpontról tudtam, ami a Windsor Castle. Meg is érkeztünk, ám valaki elrontotta a kedvünket. Teljesen értelmetlennek látok bármiféle színjátszósdit, mikor a saját hülyesége miatt szívott az egész együttes. Jobb lenne megkérni olyat az angolul intézendő dolgokra, aki mondjuk érti és beszéli a nyelvet…
Ám végül csak bejutottunk: még a cica is elvitte a nyelvünket annyira nagy az egész. Olyan erődítményszerű, olyan törhetetlen. Bejártuk az egészet, személyes kedvenceim például a címeres terem és a Szent György Kápolna. Ott található VIII. Henrik sírja is, mely meglepő módon nem egy önmagában is műalkotásnak nevezhető díszes koporsó volt, hanem egy kőlap a padlón.
Windsor Castle
Windsor után elmentünk a Hampton Court-höz. Mikor bejelentették a buszon, hogy még egy kastélyt akarunk megnézni, majdnem a hajamat téptem, de szerencsémre kellemeset csalódtam. Hampton nem hasonlítható Windsorhoz, mert a kettő közül inkább az előbbit hívnám kastélynak. A vezetőség megnézte az univerzum történetének legnagyobb virágkiállítását, mi pedig a kis csapatunkkal felfedeztük Hampton Court világát. Utána még négyen kimentünk egy helyi kis kajáldába és ettünk csirkesalátát kuszkusszal.
Hampton court
A nap végére terveztük a British Museum meglátogatását. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az emeleti tárlatok be voltak már zárva, így kimaradtunk egy ázsiai vagy éppen egyiptomi utazásból. Azonban gond egy szál se: a földszint is kínált egy csomó látnivalót, mint például a Szfinx vagy az athéni Parthenon egy-egy eredeti darabkáját.
10: 43 PM: Hmmm, péntek van. Normál esetben épp buliba készülnék. Ennél azonban jobb dolgok is várnak még rám…
Július 10., szombat
Utoljára ettünk a hotelben kaját, így mindannyian feltankoltuk magunkat jobbnál jobb finomságokkal, mert ugye ki tudja, milyenek lesznek később a lehetőségek. Elvégre nem hiába hívták ezt a felmenőink túlélőturnénak…
Egész napos út várt ránk Edinburgh-ba, ahol a mai és a holnapi esténket is töltjük. Csak érjünk oda a bronzmérkőzés kezdetéig!
Ha emlékezetem nem csal, valamikor 5 és 6 között értünk a szállásra, ám közel egy órán keresztül csak álltunk a ház udvarán, mert a főnök nem volt hajlandó kifizetni 120 font letéti díjat a kulcsokra. Ja, hogy azért, mert azt hitte nem kapja majd vissza a pénzét? Hoppá.
Tévé sajnos nem volt ezen a szálláson, így lemaradtunk a német bravúrról. Arról a bravúrról, ami Uruguay ellen elég, a spanyolokhoz azonban kevés…
Július 11,. vasárnap
Reggeli után lent találkoztunk, hogy elmenjünk a buszhoz a jelmezeinkért és fellépjünk. A fellépés elmaradt, vagy csak szimplán nem is 
létezett, így helyette volt albumfotózás. Csak az album nem fog soha megjelenni, de mi legalább égethettük a fejünket Edinburgh utcáin.
létezett, így helyette volt albumfotózás. Csak az album nem fog soha megjelenni, de mi legalább égethettük a fejünket Edinburgh utcáin. Este pedig…DÖNTŐ! Hálisten a néni kiengedett minket éjfélig a szállásról. :) Mi pedig egy spanyolokkal zsúfolt helyen szurkolhattuk végig a meccset. A hangulatom teljesen felfokozott volt, a gólnál még el is sírtam magam örömömben.
De nyertünk, és a drága spanyolaink zengték az Iniesta-himnuszt.
Július 12., hétfő
Ma indultunk tovább Fort William-be. A mi ötösünk kapta a luxusvillát, ahogy a többiek nevezték. Annyira szép hely! Érkezésünk után nem sokkal el is kezdtük a főzést az együttesre. Miután besötétedett, a kuckónkban tartottunk egy olyan pipázós-kártyázós estet a srácokkal. :)
Július 13., kedd
Reggeli után nekivágtunk megkeresni valami skót kastélyt, amit végül (szerintem?) nem találtunk meg, bár szó, mi szó; megálltunk fényképezni egy templomot. Szép volt, jó volt, de teljesen feleslegesen utaztunk emiatt összesen több órát. Visszaérvén elkezdték főzni az ebédet, mi pedig pihenhettünk. Valamikor délután aztán az egész bagázs lefeküdt aludni, én még a vacsora főzését is átaludtam, így 9 körül ébredtem.
Míg mi szundítottunk, egyesek hegyet másztak. Nem is értem, hogy lehet neki indulni az egésznek megfelelő felszerelés nélkül, pláne mikor a vihar közeleg, és a hegyen élnek vadmacskák, mérges kígyók és skorpiók. Nem is tudok erre mit szólni. 
Ben Nevis
Utolsó kommentek