Atyaúristen, a lustaság már-már fertőző. Kezdetben csak a fejedben létezik egy kósza gondolat, hogy Áá, ma nincs kedvem ehhez!, mely aztán veszélyesen elterjed bennünk. Először a fejemben motoszkál ugyan, utána lassan, de biztosan átveszi az uralmat a saját testem felett. Szinte észre sem veszed, mi történik veled - csak percek kérdése, hogy képes vagy-e uralkodni magadon. Ebben az esetben azonban nincs menekvés.
A gondolat bénít. Elsőként a lábamon érzem, mennyire gyenge vagyok a gondolat hatalmával szemben. Utána terjed szét, mint valami kór a testemben: uralma alá vonja a kezeimet, aztán pillanatokon belül a fejem is ólomsúllyal nehezedik vállamra, majd legutoljára a szemhéjam adja meg magát. Hiszen hogyan is védekezhetne egy fertőző kór, betegség ellen? Valami ellen, ami ennyire erős, s ilyen nagy hatalommal bír?
A testem hivatalosan is megbénult. Blokkolták. Az agyam ugyan még tiltakozik, hogy Nem, nem aludhatok el megint, nekem tanulnom kell! Tanulni...tanul...tanu...ta-ta....aludni kell.
A gondolat megint győzött, és visszavonhatatlanul uralma alá vont.
Utolsó kommentek