Az egész hétvégét (majdnem) egyedül töltöttem itthon, még a Suzy-t is felvitte húgom apuhoz. És rájöttem, hogy a magány nagyon rossz. Mikor hazamentem, nem várt a kutyus, és ez nagyon hiányzott. Azt hiszem, hogy legnagyobb magányában jön rá az ember, hogy mennyire társas lény. Ha nem jött volna össze a szombati kis magánparti, akkor biztos megőrülök. Szükségem van arra, hogy emberek vegyenek körül. Hogy legyen kikkel beszélni.
És hálisten én rendelkezek ilyen emberekkel. :)
Utolsó kommentek