Anno, mikor az önpusztításról kellett írnom beszédet nyelvtan órára, találtam egy oldalt. Egy ismeretlen költő verseire bukkantam a világháló széles forgatagában. A versei annyira megragadtak, hogy szinte hihetetlen. Egytől egyig remekművek. Egy kis ízelítő:
A háború borzalmai
|
Halott testek között végigsöpör a szél.
Eldobott géppuskák között a magány vet szét.
A háború borzalmai valósággá lettek,
ez borzalmas, amit az emberek tettek.
Egyik lépést teszed a másik után,
próbálsz elmenni, de csak halottak az utcán.
Megállsz az egyik ház előtt,
az apádé volt azelőtt.
Ház volt, s most kőhalom,
amit tettek, borzalom.
Letérdelsz s imádkozol,
valaki hív, de szabadkozol.
Nem láttál ily kegyetlenséget,
le kell győznöd az ellenséget.
Le kell lőnöd mind,
vagy nem marad semmi kint. |
Utolsó kommentek