No akkor csapjunk a lecsóba. A péntekem szokás szerint undorító, köszönhetően annak, hogy ez az egyetlen nap, amikor pontban 6:21-kor csörög az óra, hogy aztán több, mint fél óra elteltével rájöjjek "Jaaaaj ne már, megint elaludtam" Rohamtempóban feldobok egy kis szempillaspirált és némi szemceruzával megpróbálom magammal és a körülöttem levőkkel elhitetni, hogy nem, ma kivételesen nem aludtam el. Sikertelen, hiszen miután közöltem az informatika tanárral, hogy előző órán nem voltam, így nem tudom mi a feladat, ő azt mondta miután meglátott bóbiskolni, hogy "Látom ma sem vagy itt."
Úgyhogy a napom felettébb jól indult. Harmadik órában a Takács Évával elmentünk A Képtárba megnézni a Robert Capa kiállítást.
A pasi valami észveszejtően bátor, mert a huszadik század 5 jelentős háborújában járt fotósként, hogy megörökítse a pillanatot, mígnem 1954-ben "bevetésen" rálépett egy taposóaknára.
Én is ilyen kalandos életet akarok!
Utolsó kommentek