Nagyjából így tudom most jellemezni a gondolataimat. Kijátszhatnám az Ildi vagyok Tordasról, zárt falakba ütköztem-kártyát, de az annyira nem én vagyok. Nem tudok beletörődni csak úgy a dolgokba. A hétvégén úgy tűnt, hogy minden oké, végül lehet nálam a farsang. (Ráadásul anyu ajánlotta fel - nem én könyörögtem, bennem ez fel se merült.) Erre most megint megy a herce-hurca, hogy akkor mégse. Fúúúú, de szét tudnám verni most ezt az íróasztalt, vagy a klaviatúrát...vagy bármi mást, csak hadd ordítsak közben könyörgöm!
Ennél jobban nem utálok semmit, mikor mindent megteszek azért, hogy valami összejöjjön, erre a sors szándákosan provokál. De csak hogy tudd, kedves sors: nem érdekel, mert ha törik, ha szakad, ez a farsangi buli bizony meg lesz tartva!
Amúgy e-felvételi készen van, csak hitelesíteni kell; idegszálak készen vannak, de bírni kell. Puszi
Utolsó kommentek