Azt kell, hogy mondjam: a nyár utolsó hete igen ütősre sikerült. Volt itt minden; a családi drámáktól kezdve a lelki vívódásig, az őszinte beszélgetéseken és züllésen át. De minden csak a maga idejében részletezzünk.
Kedden lesétáltak a lányok a szokásos True Blood adagra. Meglepően unalmas volt ez a rész, ami azért érthetetlen számomra, mert már csak 2 epizód van hátra a harmadik évadból és pont ilyenkor kéne felpörgetni az eseményeket. Bár gyanítom, az utolsó kettő adni fogja rendesen...Utána elmentünk a Kresz-parkba beszélgetni, majd a Spátenba beszélgetni, hogy a Galaxyban még többet beszélhessünk...
Szerdán jött a ráadás: a Bencéhez voltunk hivatalosak egy kisebbfajta családias összejövetelre. Nem voltunk sokan, csak a Dóri, Veszta, Szandi, Mari, meg a Gyökös-Bence duó. Így volt jó. :D Utána a Veszaat nálam aludt, mert 5-kor el kellett indulnia a buszhoz. Korán keltünk egy kicsit...:D
Csütörtökön elmentünk a Dórihoz egy baráti találkára, hozzánk csapódott a Mészi meg a Bubu is...érdekesebbé tették a sosemezést. :D Előtte nem maradhatott ki egy veszekedés a lányok között, annak örömére, hogy együtt lett volna a bagázs a Noya kivételével. De azt hiszem nem az én hatásköröm ennek az ügynek a megoldása...ha egyáltalán van mit megoldani. De lesz, ami lesz, addig is Carpe Diem!
Pénteken elmentem Dunaföldvárra egyet bulizni egy srác szülinapjára. De legalább emlékszem a nevére, Kovács Balázs és lapos cipőben is magasabb voltam nála. :D Egyszerűen mindig mindenkit a magassága alapján jegyzek meg, menthetetlen vagyok. :D Amúgy megismertem sok új arcot, aminek őszintén örülök, mert az utóbbi időben nagyon befásultam és nem ismerkedtem másokkal :D
Tegnap volt a hab a tortán...Dórikával és Árpival túráztunk egyet. Spáten kezdés, Fenyvesben folytatás, Premierben is megálltuk a helyünket, aztán egy kis galaxys retro-parti...4 körül tértem haza, elég zaklatott állapotban.
A héten sokat gondolkoztam néhány dolgon. Nagyon sokat. Némelyiket nem ismertem be igazán magamnak sem, némelyiken meg egyszerűen agyalnom kellett, mert nem tudtam mihez kezdjek vele. Aztán hibáztam...amit talán nem is feltétlenül neveznék hibának, mert így legalább kiderült számomra minden. Mostmár tudom, mit kell tennem. Nagyon sajnálom, hogy hagytam a dolgokat elfajulni és sajnálom, hogy megbántottam valakit, akit nem kellett volna. Tényleg sajnálom, de mindenkinek be kell látnia, hogy én túl rossz vagyok. És van nálam jobb neki...ezerszer jobb.
Most viszont vége a nyárnak lassan...és újult erővel kéne belevágni mindenbe...
Utolsó kommentek