A mai napon meglátogattuk Loch Ness-t, ám Nessie sajnos nem mutatta meg magát. Igen borús idő volt, így nem mentünk el Inverness-be, holott nagyjából 10 percre tőle álltunk meg fényképezkedni…Sebaj, majd legközelebb. ;)

 

Viszont a mai az utolsó nap Fort William-ben, és mi még egyszer sem partiztunk olyan igazán hatalmasat, úgyhogy nem ártana bepótolni. Ami késik, nem múlik: elmentünk a buszhoz és jól feltankoltuk magunkat mindenből, ami a mókához kell. Nem kéne annyira szétcsapni magunkat, elvégre holnap 9 órán át leszünk Glasgow utcáin, mert a busznak állnia kell. De ez valahogy nem érdekel minket…

 

 

Kora délután már Glasgow-ban voltunk, csak parkolóhelyet nem lehetett találni a belvárosban, így néhányunk leszállt vállalva azt, hogy éjfélig kint kell bolyongni az utcán. Döntésünket nem bántuk meg, hiszen mindannyiunk talált egy helyi plázában, a St. Enoch-ban magának való ruhát, cipőt és egyéb kacatokat. Én személy szerint egy Dorothy Perkins-es és egy Garage Shoes-ból való cipővel, ékszerrel a hazaiaknak és egy H&M-es táskával lettem gazdagabb. Persze mindegyik leárazva, mert az csak úgy jó. :)

Miután már úgy néztünk ki, mint a málhás szamarak, elmentünk a McDonald’s-ba kajálni, egyesek csak vegetálni. Némi idő elteltével már gáz volt, hogy csak ülünk azt asztaloknál – mert ugye nem volt hova mennünk – így továbbálltunk. Kint ácsorogtunk az utcán, és sajnos hamar leesett, hogy nem a legjobb környékre tévedtünk. (Mondjuk ez csak megítélés kérdése, mert már ott tartunk, hogy a Bongó is hiányzik.) A nagyságos asszony behívott minket a Pizza Hut-ba, ahol ő kajált a követőivel, és mindenkit meghívott egy nagy adag narancslére és rendelt nekünk pizzát. Vajon ezt úgy is meglépné, hogy előtte nem egy pubban iszogat? Kérdéses.

 

Lassan az óra is éjfélt ütött, és a Mikiék felszedtek minket. Éjszaka a buszon aludtunk, hogy másnap reggeltől ismét London-t fedezhessük fel.

 

 

Mondhatni elég korán, már 10 előtt beértünk Londonba, így a Trafalgar Square-en időztünk egy kicsit, amíg ki nem nyitott a National Gallery, melyet nyitás után egészen délután egy óráig élvezhettünk. Utána elvágtattunk a Marylebone Street-beli Madam Tussaud’s-ba. Kilométeres sor volt: ám mi ezt is vállaltuk, csakhogy lássuk a világszerte híres viaszbábukat. Csináltunk is képeket bőven nagyobbnál nagyobb sztárokkal, mint Robert Pattinson vagy éppen George Clooney. Ültünk kis fekete taxikban is, melyek körbevezettek minket Anglia történelmének viaszbábukkal való megjelenítésén is. Sajnos az idő kevés volt, így nem jutottunk el az egyik terembe, ami talán az egyik számomra legfontosabb lett volna, mert ott van a Rolling Stones, Anthony Hopkins satöbbisatöbbi. Majd két év múlva… ;)

 

 

Hotelben reggelizés, buszozás 150 kilométerre nyugatra: irány Stonehenge! Mikor odaértünk, a szavam is elállt, annyira közel volt hozzánk. Azt hittem jobban el van kerítve, de körülbelül 50 méterre volt az úttól. A fényképezőgépek kattogtak ám…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lassan azonban továbbálltunk, hiszen el kell érni a kompot, ami visszavisz minket az anyakontinensre. Este megérkeztünk Dunkerque-be, a Forma 1-es szállónkba. Este átjött hozzánk sörözni a Dávid és megint jót beszélgettünk az élet nagy dolgairól. :D

 

07:56 PM: Már most hiányzik London. Nem akarom Paksot, nekem egy igazi nagyváros kell!

 

 

Reggel kapkodós ébredés, mert hajat kell mosni és én elaludtam. Puff neki Cinti, most siethetsz. 9 körül indultunk el haza, és útközben rosszabbnál rosszabb filmeket raktak be a lejátszóba, hadd örüljön a nép. Sebaj, legalább jót aludtam. A legutolsó filmet, a derült égből Polly-t éjfélkor kezdték vetíteni, mikor már az egész busz aludt volna. De mi szépen elbarikádoztuk a tévét a függönyökkel és lehalkítottuk teljesen a hangszórókat, mert ezt neked MM!

 

 

04:38 AM: Basszus, már meg is érkeztünk? Hát, mostmár viszlát GB, találkozunk két év múlva!