Tudom, hogy az az ember, akiről ez a bejegyzés fog szólni, nem fogja olvasni, mert ő erős lesz és majd kibírja, mert hátmertmiértisne.
Igazából nem is tudom, hogy mit írjak, vagy hogyan is kezdhetnék bele. Nem fogok itt most vagdalózni, szitkozódni és a többi. (remélem)
Az elmúlt kicsivel több, mint egy év alatt rengeteget változtam, köszönhetően egy olyan ballépés következtében, ami az egész életemet is gyökeresen felforgatta. Nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá. Annyira jól esett, hogy mikor Siófokon nyaraltak a bagázzsal, minden nap felhívott és írt. Akkor írta először, hogy engem szeret, bár képtelennek tűnik és valószínűleg nem is igaz, de azért még jól esett ifjú lelkemnek. És amikor kézenfogva sétáltunk a siófoki parton...Annyira szép emlékek és az idő talán még szebbé is teszi. (talán) Mikor hajnalban mindig idejött hozzám és együtt elszöktünk a Kresz-parkba...fúú az de izgi volt. Aztán eljött a szeptember és összejöttünk, majd elszállt az október-november...decemberben már kezdődtek aztán a bajok és mi jegeltük a kapcsolatot. Utána a szilveszterből nem az lett, aminek kellett volna lennie, de jó volt, hogy így alakult. Aztán a mézeshetek inkább hónapokra nyúltak, míg megint jöttek a bajok...Hogy aztán megismerkedésünk napjának egyéves évfordulóján (kac-kac) újra egymás oldalán találjuk meg a boldogságot. (hm)
Milyen szép sztori nem?
Lenne, ha akkor nem fogadtam volna vissza. Mostanra már rég túl lennék a dolgon(talán) és akkor élhetne boldogan (?) a saját érdekes világában anélkül, hogy engem megbántott volna - újra. De nem ez történt, így most kicsit kiakadtam.
Az Ori meglepetés buliján tök jól elvoltunk, rengeteg kép készült rólunk is, meg amúgy is. Jó szokásához híven tartva magát természetesen megint mocsok részeg lett, ahogy ő mondaná. Megint elkezdte osztani a szokásos hülyeségeit, hogy ő így meg úgy hülye, és nem érti magát, meg hogy sajnálja és blablablaaa. Válasz? Szánalmas alak vagy, aki azon kívül, hogy végeláthatatlanul belemerült az önsajnálkozásba és abból él, hogy a múltban (csak akkor?) mekkora egy szemét volt, nem sokat tud felmutatni. Normális emberi kapcsolatra csak baráti szinten képes, pontosan emiatt eddig egy barátnőjét sem becsülte meg és valószínűleg nem is fogja, egy-két sör után meg pláne. Mindenki más kicsit illuminált állapotban is képes normális emberi cselekedetekre, ő persze nem, mert hát egyszerűbb azt mondani, hogy "én egy hülye f**z vagyok". Olyan szépen eltervezted az életed, hogy te ekkorra meg akkorra már gyereket akarsz, meg állást és a többi...Érdekes, mondhatom, ha 2-4 hónapokra vagy csak képes magadat normalizálni a kapcsolatodban.
Mindegy is, további sok sikert, maradj a múltadban, cseszd el a jövődet, legyél továbbra is olyan, amilyen szerinted vagy, és akkor teljesen biztos, hogy mindenkit elmarsz magad mellől. Merülj nyakig az önsajnálatba, igyál továbbra is annyit, amennyit szoktál, és tartsd fent magadnak a látszatboldogságodat.
Számomra te megszűnsz létezni, egyetlenegy könnycseppet sem fogok többet ejteni miattad. Csak gratulálni tudok, hogy ismételten sikerült tönkretenned az egészet, ami valaha volt köztünk, ha egyáltalán volt.
"Ügyes vagy ember, gratulálok. Remélem azért majd ennél tartalmasabb lesz az életed. Ja hogy neked ez a tartalom? Hoppá.
No de bár ízlések és pofonok..."
Utolsó kommentek