Stílszerűen mondhatnám, hogy hulla jó hétvégém volt. De nem akarok stílszerű lenni.
A legkevésbé sem!
Elegem van ebből a fergeteges forgatagból, ami körülvesz. Elegem van, hogy egész hétvégén ezt a marakodást, értelmetlen beszédeket és értetlenséget kell néznem. Mégha csak nézném! De hallgatom, és el nem tudom viselni. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire sok ez az egész. Annyi gyökérségnek vagyok tanúja úgy hirtelenjében, hogy az agyam nem tudja befogadni.
De az élet nem állhat meg, a színpadkép meg főképp, úgyhogy csak tűrök. És tűrök. És tűrök. Áprilisban viszont robban a bomba...
Na megyek, kiszellőztetem a fejem. :)
Utolsó kommentek