Ma reggel szokásomhoz híven kimásztam az ágyamból. Szokásomhoz nem híven viszont nem húztam fel a redőnyöket, így az igazi meglepetés erejével hatott, amikor 2 perccel indulás előtt felhúztam az egyiket. Már mikor elkezdtem húzni és feljebb ment 5 centit, éreztem, hogy baj van. Ez határozottan nem az, amit látni akartam abban a pillanatban. Minden olyan fehér volt. Ajjaj.
A csizmám sarka 10 centi magas, órakezdésig pedig volt 15 percem. A hó szakadt és a gimiig át kellett volna 'suhannom' a városon. Szerintetek?
Nem. Esélytelen.
Miután sikeresen beértem órára, rögtön várt egy jóféle realizmus dolgozat irodalomból. Következő órán természetesen fizika témazárót írtunk a tükrök és lencsék képalkotásából. Aztán médián írtunk másik dogát, történetesen forgatókönyvet, hogy aztán ebédszünet után egy jó kis német felelés várjon a Bibliából, Lukács második evangéliumából. Ez az! Érdemes volt felkelnem! Szeretem, mikor az egész napom egy nagy kihívás!
Suli után a csajok átugrottak hozzám és beszéltünk egy jót. :) A délután végén pedig feltettük az i-re a pontot némi ajándékvásárlással, úgyhogy a MA igazán olyan karácsony előtti lázas volt.
Mazel tov!
Utolsó kommentek