Én nem akarok semmi mást, csak azt érzeni, hogy számítok nektek. Hogy fontos vagyok az életetekben. Hogy vállaljátok azt, aki vagyok - és nem csak négyszemközt, otthon a négy fal közt. Nem azt mondom, hogy engem itt istenítenetek kellene mások előtt, de jól esne némi figyelmesség... De lehet, hogy tényleg mindenki azt kapja, amit megérdemel.

(* Az előző pár sor két embernek szól.)

Nos. Csapjunk a lovak közé. Szerdán nagy sikerrel felcuccoltunk apumhoz húgommal, mindkettőnknek fájt is rendesen a az oltás miatt cipelni a bőröndjét. :S :D

Csütörtök reggel olyan jót aludtam, hogy nem bírom leírni szavakkal. Nem is akartam felkelni. De hát az iskola vár, ugye diákok nélkül nem működne a rendszer, úgyhogy erőt vettem magamon. A tanórákra szó szerint nem emlékszem. Basszus, valamit mostmár tényleg kezdenem kéne magammal, mert ez így hosszú távon nem biztos, hogy jó lesz. :D

Aztán táncon...húú. Kiderült, hogy szombaton nem lesz tánc, csak vasárnap. Asszem kicsit jó lesz a mai Bongo... De várom már a szentségit.

Arra jöttem rá, hogy ez éltet. Az egész hetet csak azért csinálom végig, hogy utána egy hatalmasat partizzak. :D Na jó, nem csak ez. Vagy mégis? :D :D Nem tudok én már semmit.

Most meg itt megy nagyban az infó, és Excellel kéne dolgoznunk. De az Excel sose bírt engem, én meg egyenesen utálom, szóval kölcsönös szimpátia hiányában a munka nem halad.

Sebaj, ezért van a gépeken net.