Would you tell me I was wrong?
Would you help me understand?
Are you looking down upon me?
Are you proud of who I am?
Ez volt eddig a legrosszabb pillanat az egészben. Csak tehetetlenül feküdtem ott és hallgattam. Nem volt erőm gondolkodni. Nem volt erőm kiakadni. "Ne foglalkozz semmilyen bejegyzéssel bébi én téged..."
Nem volt erőm sírni.
Csak pár perc volt az egész, és mégis...Nem! Én nem fogom ezt hagyni.
Nem tudtam mit tehetnék. Nem tudtam eldönteni, hogy most ki az, aki beleszól és ki az, akinek a kapcsolatába beleszólnak. De sokak meglepődésére én továbbra is bízok benne és szeretem őt. És tudom, hogy ő is engem, de amíg > ő< nem engedi el a múltat, addig nem tudok mit tenni. Nem tudok >vele< beszélni. Nem tudok megoldást. Még...
Hiszen nem történt semmi. Csak egy hívás volt az egész. És pár fájdalmas szó. Pár fájdalmas pillanat. Semmi több. Aztán eljött a reggel, és ő felébredt. Rám mosolygott és magához húzott. Nem volt erőm mosolyogni. Nem volt erőm semmihez. Várt a tánc. Ott majd átgondolom az egészet. Ott majd lenyugszok. A lányok mindig ott vannak és segítenek...Újra van erőm mosolyogni.
Aztán tegnap újra találkoztam vele. Ezúttal kijött elém. És szomorúnak tűnt. Valóban bánja a dolgot. Szeretem őt.
És > te < ne aggódj. Tényleg nem érdemes a bejegyzéseimmel foglalkoznod. That's not your bussines *.
Utolsó kommentek