No akkor egy spontán in medias res kezdéssel csapjunk a lecsóba.
Szerda
C felébred, a torkát nem ott és nem úgy érzi ahol kell. A füle sajog, az orra folyik. Nem kap levegőt. A fogínye lüktet, majd' kiszakad a helyéről. De nem, már így se volt két napot suliban. Nem, C nem merülhet le ennyire. Bírni kell.
Erőt vesz magán, szánalmas lassúsággal kimegy a fürdőbe. Megpróbál elkészülni, suliba menni, jól lenni. De a fájdalom csak nem múlik. Ebből ma se lesz suli.
Délután orvoshoz megy, az kiírja őt a hétre.
Csütörtök
Az ébredés kellemesebb. A folytatás is egész emberi. A Moulin Rouge-t és a Gettómilliomost néztem meg. A Moulin Rouge végén 20 percig sírtam. Aztán már csak ültem, a könnyek záporoztak és én egyszerre zokogtam és nevettem. C mondom, valami förtelmes nő vagy. Hiszen a P.S. I love you se ríkatott meg.
Később...tánc. Jézus kínhalála. Boszorkányégetés. Második világháború. Erőltetett menet. SR izomból vagy hússzor bele az Achilles-inamba vagy a talpamba, vagy ami még rosszabb, hogy az Achillesemen keresztül csúszott le a talpamba. Ha valami, akkor ez FÁJ.
Most meg nagyban nyomom az msnent, és azon gondolkozok, hogy milyen gondolkoznivaló után nézzek.
Utolsó kommentek