A mai nap egész tűrhető volt. Most, hogy minden újra oké D-vel, megy a duma, mint régen... Boldogság.
A nap legjobb beszólása bioszon hangzott el..:D Ilyet szól a tanárnő, mikor valamit eltévesztett. "Nagyon diffúz vagyok most" Hát kissé nevetett a hátsó padsor. :D
Mostmár hálisten nemsokára vége a "tanhétnek" és nem leszek hetes...utálok hetes lenni, mert ott kezdődik, hogy mindig elfelejtem, hogy az vagyok. Ebből következik, hogy a feladataimat se látom el, sőt jelenteni se mennék ki, ha a tanár nem szólna rám. Pfuj.
Ma délután hmmm...egy fincsi táncpróba vár rám, sok sok >vidám< perccel. Alig várom, hogy előadjuk a Káin és Ábelt, hogy hallgassam a sok primitív fiatal kulturált beszólásait. Egyszerűen imádom a bagázst mostanában. De úgy érzem, nem kell már sok hozzá, hogy átessek a holtponton, és eljussak arra szintre, ahol már ténylegesen nem érdekelnek ezek az emberek. Amikor már csak testileg leszek ott velük, letojva őket, a problémáikat és azt, hogy mindenen stresszelnek. Viszont cserébe egyre több időt kell majd velük töltenem, megosztani velük mindent. Hisz ez a sorsunk, együtt kell lennünk szimbiózisban. Mint cellulózbontó bélbaktériumok az utóbélben.
Ajj, csak lenne már péntek... Ma reggel úgy keltem, hogy azon gondolkoztam, mivel kössem le magam, hogy ne csak rá gondoljak. Belülről majd' széttépett, felemésztett az izzó vágy utána. Egyszerűen úgy voltam, hogy ha egy légtérben tartózkodunk, biztos nekiesek. Ezután képzelhetitek, milyen volt a napom, és mennyire tudtam koncentrálni...
Utolsó kommentek