Bocsi a tegnapi elmaradt bejegyzésekért, de hát ez van. Ilyen a betegápolók élete.
Ha jól emlékszem 4 napja írtam valami értelmeset ide...De valahogy mindig akadt valami tennivalóm. Most, hogy anyu egyik keze be van gipszelve, többet kell segíteni itthon a szokásosnál is. Tegnap este még a haját is én csavartam fel...Szegény már nagyon kivan. Ő tipikusan olyan ember, aki nem tud megülni sokáig a fenekén. Ezt a tulajdonságát én is örököltem, olyannyira, hogy itthon szinte már nem is látnak. Mindig csak megyek, hajtok, szórakozok és a többi.
És a pörgés nem áll meg: holnap táncon 11-ig maradunk este, viszont cserébe az egész hétvége szabad. Ennek örömére szombaton csajbuli lesz, s az este véget sem ér amíg vissza nem mentünk a 80-as évekbe...Mert az élet nem áll meg. Viszont az egész szombatot egyedül töltöm itthon, remélem az Ingrid nem csinál semmi programot magának és akkor filmeznénk egy jót. :)
Tudjátok mit? Majd holnap írok infón...Most inkább alszok egyet. Puszmák! :)
Utolsó kommentek