Annyira tennék valamit, de annyira tudom, hogy nem lehet. Én csak...várok. Ahhoz úgy látszik nagyon értek. De most nagyon szarul vagyok. Érezni akarok, de nem tudok. Azon a ponton vagyok, hogy minden fáj. Fizikailag, lelkileg...Csend vesz körül, de nem az a nyugodt, békés fajta. Mintha kiszakadtam volna a világból. Csak úgy vagyok itt a suliban is. Ülök egész nap, beszélgetek, de nem fogom fel miről. Mint egy zombi. Egy szellem, akit senki nem vesz észre. Senki nem tudja, mit érzek, vagy hogy érzek-e valamit. Hogy fáj-e.
A legrosszabb az, hogy unalmassá váltam. Hogy nem szereti a tulajdonságaim. Egy rakás szerencsétlenság lettem, aki senkinek se kell. Otthon csak a rossz tulajdonságaim tűnnek fel mindenkinek. Senki nem hallgat meg. Nem vagyok elég táncosként sem, tanulóként sem.
Nem vagyok elég jó semmiben sem...
Eddig azt hittem, hogy érek valamit. Hogy el lehet engem viselni a magam érdekes stílusában. Tévedtem. Senki nem szereti már azt, aki vagyok. Változnom kell.
Utolsó kommentek