Nem értem mi ez az egész mostanság. Először E és Á, majd V és Cs szakít (igaz ennek volt rendes >emberi< oka), aztán D és Sz, míg végül A és GY... hogy aztán ne is említsek olyanokat, akiket csak futólag ismerek. Teljesen ledöbbenve állok itt, és egyszerűen semmire sem tudok gondolni. Miért van ez? Hogy van ez? Ha szeretsz valakit, az nem csak úgy periódusokig tart nem? Vagy tényleg van ilyen? Hogy az érzelmek csak úgy elmúlnak? De akkor egy barátságot hogy nem lehet elunni? Ott miért nem szűnnek meg az >érzelmek< ? Egyre inkább arra hajlok, hogy nem is éri meg szerelmesnek lenni. Hiszen ha eljön a vége, akkor nagyon fáj, ahogy látom. De ha egyszer közben meg ott van az a rengeteg jó együtt töltött idő? A szép emlékek? És a szerelmes vallomások? A titokban, a szülők tudta nélkül eltöltött percek?
Nem értem.
És akkor itt vagyok én. Nem is merek beszélni a saját gondjaimról. Nem értem a fiúkat. Van itt ez a srác, akivel nem tudok mit kezdeni, nem tudom hova tenni. Csak beszélünk msnen lényegében. Ööööö... azt hiszem szimplán hülye vagyok. Tudjátok mit? Szarok a világra. Nekem nem kell pasi. Pénteken elmegyek bongani, nem fog érdekelni ki lesz ott, nem leszek hülye. Csak a csajokkal partizunk egyet, a sárga földig meg se állunk, úgy kell majd taxit hívni nekünk.
Na jó, ez nem Amerika. :D
A Bongó alap. A többi meg spontán dolog. :D
Most olyan rosszul érzem magam, hogy körülöttem mindenki szomorú, én meg most vagyok igazán elememben.
Utolsó kommentek