Na mostmár k****ra nem tudom mit tegyek. Mindjárt vége a nyárnak, én meg csak itt unom magam itthon, egyedül természetesen, hiszen a húgom gólytáborban van... Menni mennék én, de nem lehet, lassan neki kéne állnom a vasalnivalónak, mert ha nem csinálom meg dzsihád lesz. A vasalási láz no persze sehol, de majd csak túléli a C, nem döglik meg 30 fokban a 80 fokos vasaló mellett. Enyhe gutaütés, de hát erre van az ügyelet.
Elegem van ebből a sok apró-cseprő problémából is. Sátrazás-nem sátrazás, kifekvés vagy nem, ide menni meg oda menni...aajj. Persze egy sem a természetes lakhelyem közelében, de mindegy eddig is én ugráltam mindenkinek. Fel is adok egy hirdetést. ,,Fingjon csak jóember, majd C ugrik!" Hogy lehetek ekkora nagy balfék? God dammit...
Most hirtelen elgondolkoztam azon, hogy vajon megint mi miatt is lettem ennyire mérges? Hogy megint nem történik semmi és csak itthon lógatom a fütyköst egyedül, vagy inkább az, hogy mindeközben nem csak magammal, hanem a gondolataimmal is egyedül vagyok? Mert az sose jó, ha egyedül maradok a sz**os gondolataimmal. Akkor mindig beindul a gépezet és hülyeségeken tépem magam. És hogy mi a pláne? Mindezt fölöslegesen teszem. Úgyse lesz semmi. K****ra nem változtat semmin az a nagy helyzet.
Ámen
C
Utolsó kommentek