Idén is túléltük Tamásit. Nehezen bár - de mi keményen álltuk a sarat. Első nap kicsit bepunnyadtunk, csak egy órácskára néztünk át a Diával meg a Kittivel a szomszédokhoz. Ott aztán egy igen kedves hódolóm is akadt, a legfőbb szépséghibája a dolognak azonban maga a tény…
Akkor ma elmegyünk a mi kedves Vesztánk kuckójába üdülni egyet. Reménykedek, hogy épen és sérülésmentesen térek vissza, reméld te is. Most még egy kicsit fáradt vagyok, mert kimentem éjjel egy kis sétára, fél kettő körül jöttem haza és 6 körül…
Utolsó kommentek